|
|
Miért
fontos az ablakcsere?
Az élelmezés után a kiadások legnagyobb tétele a lakás fűtése. Ezért nagy figyelmet fordítanak az energia-megtakarításra. A hőveszteség vagy hőmegtakarítás méretét több tényezővel befolyásolhatjuk:
A régi ablakok új, fa Euro nyílászáró ablakra való cseréjénél az ablak kiválasztásával csak a 3. pontot tudjuk befolyásolni, éspedig az ablak hőtechnológiai tulajdonságait.
A ház ill. lakás teljes hőveszteségét két alapcsoportra kell osztani. Vezetés általi hőveszteség (a meleg, amely a falakon, tetőn, padlózaton, ablakokon távozik) és a szellőztetés általi hőveszteség (rossz záródás, hézagok, kényszerszellőzés). A vezetés általi hőveszteség 65%-os a szellőztetés általi 35%-os (öreg házkonstrukció, öreg ablakok).
|
|
A jelenlegi épületek állapotában ez a veszteségrész változik, a vezetés általi hőveszteség 45 % és a szellőztetés általi hőveszteség 55 % . Ez az állapot a régi ablakok cseréjével és a falak hőszigetelésével érhető el.
Ebből az egyszerű példából kitűnik, hogy a legtöbb meleget szellőztetéssel takaríthatunk meg.
 |
Az ablakoknál, ill. az üvegezésnél a hőáteresztés tényezője van megadva (u.n. k ill. U érték). Ennek egysége a W/m2 x K (watt 1 négyzetméterre és Kelvin). Ez az egyenlet mutatja mennyi hő megy át az ablakon, ill. üvegen 1 m2 1 oC – os ill. 1 Kelvin hőkülönbség mellett. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minél kisebb az U érték, annál jobbak a hőszigetelői tulajdonságai (annál kevesebb a hőveszteség).
1. Példa: Az üveg k értéke 1,0 W/m2 x K, a beltér hőmérséklete 20 oC, a kültér hőmérséklete –20 oC. Ilyen feltételek mellett 1 m2 üveges részen 40 watt energia távozik. Ha az üvegezés értéke k –2,8 W/m2 x K lenne a hőmérséklet maradna ugyanaz, az üvegezés területe szintén 1 m2 , ezen esetben a hőveszteség 112 watt lenne.
Jelenleg a fából készült Euroablakoknál dupla izolációs üvegek vannak használatban, melynek k-értéke 1,1 vagy 1,0 W/m2 x K. A tájékozódás kedvéért régi dupla vagy kétszárnyú ablakok üvegezésének k-értéke cca. 3,0 W/m2 x K. Ebből következik, hogy az új izolációs dupla üveg hőszigetelési tulajdonságai 3x jobbak, tehát 3x kisebb az üvegen távozó hőveszteség. Maga az ablak fakerete az ablak területének 15 – 35 % -a, melynek k-értéke
68 mm – es vastagságnál 1,45 W/m2 x K. Ez az érték a minőségi üvegezés értékénél rosszabb, ami az ablakok faprofiljának fejlesztésében a vastagság növeléséhez vezet.
Amint fentebb említettük, az energiatakarékosság legnagyobb formája épp a szellőztetés. Ügyelni kell azonban arra, hogy a szellőztetés elégséges legyen. Ahhoz, hogy egészséges környezetben éljünk elegendő friss levegőre van szükségünk. A friss levegő mennyisége higiéniai minimumban van meghatározva, amely kimondja, hogy 1óra alatt a beltérben lévő levegő felének ki kell cserélődni.
2. Példa: Adott egy helység 4 x 5 x 2,5 m, mely 50 m3 levegőt tartalmaz. A higiéniai minimum kimondja, hogy 1 óra alatt legalább a levegő felének ki kell cserélődni, amely ebben az esetben 25 m3 (azon feltételezéssel, hogy a helység lakott).
Ezen információ szöges ellentétben van a várható energiamegtakaritással éppen a szellőztetés által.
Az öreg ablakkonstrukciók nagy levegőcserét tettek lehetővé, melyre példa volt az érezhető huzat, szélfúváskor a réseken át. Ezen nagyméretű hőveszteség megnövelte a fűtési energiára fordított költségeket. Szélcsendes időben a hézagokon a helység levegője minimum 1x kicserélődött, szeles időben a levegőcsere még intenzívebb volt (elegendő friss levegő, de óriási hőveszteség).
A jelenlegi ablakkonstrukció mellett az ablak szélcsendes időben
hermetikusan zár, ami azt eredményezi, hogy a levegőcsere nem elégséges!!!
Az átlagéletben a háztartásokban nedvességet termelünk. A nedvesség forrása a főzés, zuhanyozás, fürdés, mosás, fehérneműszárítás, szobanövények öntözése, akváriumok és természetesen az alvás. Egy éjszaka alatt egy átlagos ember 0,5 – 1 l vizet izzad ki! A nedvesség mellett az ember széndioxidot termel, amely nagyobb mennyiségben fáradtságot, ingerültséget, kimerültséget és alvászavarokat idéz elő.
Ezen okok miatt a szellőztetésre elegendő figyelmet kell fordítani. A levegő víztartalmát az un. relatív légnedvesség adja, megjelölése φ (fí). Relatív nedvesség 0 – 100 % közt mozog. Az ideális érték 50 %. Ha ezen érték 30 – 40 % φ a levegő száraz (nehéz légzés). Ha ezen érték 60 – 100 % φ, a levegő túl nedves (penészképződés, bútor nedvesedése, hidegérzet). Hosszútávon nem lehet ezen érték magasabb mint 60 % φ.
A levegő nedvességtartalma és a szellőztetés egybekapcsolódik a fűtéssel. Legkevesebb hőre a száraz levegő felmelegítésére van szükség. A hőizolációs anyagok gyártásánál is a száraz levegő kis helyen való zárásának elméletét értékesítik (poliuretán hab). Ha a fűtött helységben a levegő nedves, a levegőben levő vizet is fel kell melegíteni. Emellett a fizikából ismeretes, hogy a víz felmelegítésénél van a legtöbb hőre szükség. Ebből következik, hogy nem gazdaságos cseréletlen nedves levegőt fűteni.
Bizonyíték, hogy van értelme télen szellőztetni és ezáltal megtakarítani a fűtési energiát:
3. Példa: Vegyük a 2. példában vett helységet. Méreteti 4 x 5 x 2,5 m, 50 m3 tartalmaz. Nem gazdaságos a nedves levegő fűtése. Odakint a hőmérséklet –15 oC, a helységben 20 oC. Amint fentebb említve van, a levegő nedvessége φ – ben van adva. A kinti -15 oC és 100 %-os relatív nedvesség mellett (max. nedves levegő) 1 m3 levegő 1,4 g vizet tartalmaz pára formájában. A benti 20 oC és 100 %-os relatív nedvesség mellett 1 m3 levegőben 17,3 g víz van pára formájában. A leírtakból következik, hogy ha kinyitjuk az ablakot és kintről maximálisan nedves –15 oC –os levegőt engedünk be (ilyenkor télen kint ködnek kellene lenni), a levegő nedvessége 100% - ról 8 % -ra csökken. (1,4 g / 17,3 g = 0,08 x 100 = 8 %) Ez majdnem teljesen száraz levegő.
Fentebb a szövegen
említve van, hogy a relatív páratartalom hosszútávon a beltérben
ne haladja meg a 60 %-ot. 20 oC – nál a 60 % - os relatív
nedvességtartalom 10,4 g víznek felel meg pára formájában. (vagyis 60 % a 17,3
g-ból) A helység űrtartalma 50 m3. Ezen űrtartalomra 10,4 g
x 50 m3 = 520 g víz
jut (több mint fél liter víz) pára formájában. A kicserélt –15 oC
– os levegő azonban csak 1,4 g vizet tartalmaz pára formájában, amely
az említett helyiségre 1,4 g x 50 m3 = 70 g víz pára formájában. Csaknem 7,5 x kevesebb víz a levegőben!!!! Mint tudjuk az összes természetbeli anyagok közül a víz felmelegítésére használunk legtöbb hőt. 1 l víz hőmérsékletének 1 oC –kal való emelésére 4.186 Joulra van szükség.
Ez az egyszerű példa mutatja, miért melegszik fel a kinti hideg levegő a meleg beltérben olyan gyorsan (a levegő páratartalma).
Még szemléltetőbb példa:
4. Példa: A harmadik példát kiegészítjük azzal, hogy nem vesszük figyelembe a falak és ablakok általi hőveszteséget és emelni akarjuk a beltéri hőfokot 5 oC-kal, vagyis 25 oC-ra. A helységben 2 kW-os fűtőtest van.
Szellőzetlen helységben ennyi energiafelhasználást jelent:
0,52 l (víz) x (25 oC –), (hőkülönbség) x 4.186 J = 10.985 J.
A 2 kW-os fűtőtest teljesítménye mellett ez 11.000/2.000, vagyis cca 5,5 órát fog tartani (itt nem lehet számolni a falak hőenergia tartalmával, mert ezek hidegebbek, mint 20). Ha kicseréljük az összes levegőt -15 -os és 100 %-os relatív nedvességtartalmára, 0,07 l (víz) x (25 – 10) (hőkülönbség) x 4.186 J = 4.395 J-t használunk fel. A feltételezett 15 oC hőkülönbség onnan ered, hogy a levegőt –15 fokról 10 fokra felmelegítik a falak, melyekben elegendő tartalék hő van és csak a melegebb test tudja átadni a hőt a hidegebbnek. A példából ered, hogy ilyen melegítés mellett csak 40 % energiára van szükség, szemben a nedves szellőzetlen levegő fűtésével.
A magas páratartalom első jele a beltérben a nedvesség kicsapódása (ablak párásodása) a belső oldalon, főleg téli fűtési idényben. Dupla izolációs üveg használatakor, melynek értéke k-1,1-től 1,0 W/m2 ilyen jelenségnek nem volna szabad előfordulni. Belső oldali párásodással találkozunk az üveg alsó szélén, amelyet a két üveg közti elválasztó keret okoz. Ez a keret különféle anyagból lehet gyártva. Leggyakrabban alumínium, rozsdamentes acél vagy plaszt. Ettől függően lehetséges az üveg szélének párásodása (főképpen alumínium elválasztó keret használatakor). Ez a párásodás 1 – 2 cm lehet az elválasztó keret szélétől. A nagyobb mértékű párásodás a beltér magas nedvességtartalmát jelzi, minek következtében a kicsapódás lefolyik az üvegező listára és onnan az ablakpárkányra. A nedvesség hosszútávú hatása árt az ablaknak és a berendezésnek is (bútor, textil).
Magasabb nedvességtartalom a konyhában, fürdőszobában, hálószobában van. Ezen helyiségekben a szellőztetésre nagyobb figyelmet kell fordítani.
Hogyan kell helyesen és gazdaságosan szellőztetni:
A szellőztetés célja a levegő maximális minőségének elérése minimális energia felhasználásával. A teljes levegőcserére fordított idő a vázolt példa szerint (teljesen nyitott ablak) függ a külső hőmérséklettől, évszaknak megfelelően 4 és 30 perc között mozog. A helyiség kiszellőztetésére legpontosabban meghatározott idő főleg télen a következő:
1. zárja el a fűtést (főként ha termosztatikus);
2. nyissa ki az ablakot sarkig. Nyitás után az ablak külső oldala bepárásodik;
3. addig szellőztessen, míg az ablak meg nem szárad!
4. zárja be az ablakot és nyissa meg a fűtést
Már a könnyű szél is (5 km/óra) a légcserét megduplázza. A gyorsított szellőztetést kereszthuzattal lehet elérni.
Ne fűtse a 60 %-nál magasabb páratartalmú levegőt, inkább szellőztessen ki, mert a hideg és nedves kinti levegő 20 oC való felmelegedése után száraz lesz, így sokszorosan csökken a hőfogyasztás a nedves levegő 20 oC-on való tartásával szemben.
Szellőztetni minimálisan reggel és este kell. Azon helységeket, ahol állandó nedvesség képződés van (fürdőszoba, konyha) folyamatosan kell szellőztetni. A nyitott tűzzel ellátott helyiségeket gyakran kell szellőztetni – a gáztűzhelyes konyhákat szintén – veszélyes a növekvő égéstermék aránya – kéndioxid (ajánlatos digesztorral elvezetni).
Ezen szabályok betartása nélkül az Ön ablakai extrém megterhelésnek lesznek kitéve a nedvesség által, amely az ablakok átmeneti, vagy tartós megrongálásához vezetnek.
Bárminemű
nedvesség általi károsodás esetén az ablakokra nem fogadhatunk el reklamációt.
Nagymértékű nedvességtartalom jelei az ablakok szempontjából:
1. üvegpárásodás a beltérben;
2. penész szaporodása a bútor nedvesedése, a lakás vagy ház teljes berendezésének nedvesedése;
3. az ablokok méretének változása (a fa megdagadása), amely a nehéz nyitáshoz vezet, illetve megakadályozza a nyitást;
4. a vasaláson felületi korrózió lép fel;
5. az ajtó külső részén a lakk felpúposodik (a beltéri magas nedvességtartalom átszivárgása, melyet a kültéren való fagyás követ), utolsó jele a magas nedvességtartalomnak, amely az ablak károsodásával jár.
A cserélt ablakokra az első évben kell a legnagyobb figyelmet fordítani. Ablakcsere által ugyanis megváltozik a lakás teljes klímája. Megváltoznak a lakás melegségi és nedvességi paraméterei. Ezért az adott helyzetet meg kell szokni, és ami a régi ablakoknál természetes volt (rések általi szellőzés), most a használó kötelességévé válik. Ha az ablakcsere a lakás rekonstrukciójával egybekötött, további nedvességforrás jön létre – technológiai nedvesség. Minden ablakcserénél ki kell javítani az ablak falszegélyét (vakolás), ami vizes folyamat, ezáltal nedvességet hoz. Ettől a nedvességtől az első év folyamán megszabadulhatunk. Ezért kell az ablakcsere után a szellőztetésre nagy figyelmet fordítani.
Az üvegen, vagy az ablakok környékén előforduló nedvesség-lecsapódás hibát jelez, ezt haladéktalanul meg kell keresni és likvidálni kell.
Az ablakon, vagy bejárati ajtókon észlelt bárminemű probléma vagy jelenség esetén érdeklődjön a szállítónál! A gyártóval való időbeni konzultációval megelőzheti ablakai, vagy ajtói tartós károsodását!
Trizna László
